Mohora rövid története
Mohora a 14. században már önálló egyházzal rendelkező település volt. 1418-ban Luxemburgi Zsigmond király Videt, a Vidfi család ősét erősítette meg Felsőmohora településrész birtokában. A falu Mikszáth emlékhely is, mert az író felesége, Mauks Ilona az itt birtokos főszolgabíró lánya volt.
Mohora község Balassagyarmattól 10 kilométerre, a Cserhát hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik. Az Ipoly-térségi őskori kultúrák körében ismert a mohorai őstelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén.
Írásos adatok legkorábban a 13. század végén említik a
települést (1286), majd a 14. században "egyházashelyként" a pápai
tizedjegyzékekben fordul elő (1332-37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve
Moharaként nevezik meg a falut.
Zsigmond király az ellene lázadó országnagyokat, birtokosokat legyőzve bőkezűen jutalmazta híveit 1405-1409 között. Ekkor kapott jelentős birtokrészt Mohorán Kovári Pál nádori ítélőmester, majd a Vidfi család ősei nyertek tőle címerlevelet és birtokokat Felső-Mohora területén. Ez idő tájt Alsó Mohora a Bak család birtokában volt.
A török háborúk korában Mohora többször is leégett, a lakosság elmenekült. A 18. század derekától a Sréterek, majd az 1770-es évektől a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családok voltak jelentősebb birtokosok a faluban. A 19. századi földbirtokosok között Beniczky Sámuel udvari tanácsos a kétszemélyes tábla bírálja, majd leszármazottja Beniczky Antal voltak országos vagy megyei politizálás körében közismertek.
A 19.
század híres "úrilakjai" köréből a Farkas Pál háza, a Maukskúria, a Rakovszky
és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza
országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki
értékeikkel váltak híressé. A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott
Mauks Mátyás földbirtokos és főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát
Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált
tőle, hogy két év múlva, most már sikeres "lánykéréssel", újabb esküvővel
(mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar
nyelvű irodalom örök emlékezetébe. A Mauks-ház kertjének két gesztenyefája
alatt - az egyik fa emlékező táblával megjelölve ma is áll, - művek születtek
és elbeszéléseket olvastak fel. A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza,
az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik
legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő, Tolnay Klári (született Tolnay
Rózsika) élt, gyerekeskedett. Műemléki szempontból talán legjelentősebb,
leglátványosabb érték Mohorán a híres Vay-Zichy kastély, amely a 18. század
elejéről származik, de sokak szerint akkor már az évtizedekkel korábban, a
török által építtetett, majd elpusztult kastélyt építették újjá. Mindenesetre ez
a kastély egyike a vidéki magyar kastély-építkezés legérdekesebb, legkülönösebb
példáinak. Félholdat tartó, hagyma alakú tornyai messziről úgy hatnak, mintha
turbánokat látnánk. A község római katolikus temploma 1903-ban épült.
A falu kulturális örökségéhez, jó híréhez kapcsolódik az a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet a Mohorán 1881-ben született Farkas Pál tanár-költő örökített meg a 20. század eleji híres Borovszky-féle megye-monográfiában. A századforduló Mohorára egyébként a dinamikus fejlődés ígéretével köszön-tött: itthon és külföldön híressé vált a mohorai bor, a község kőbányája Aszódtól Balassagyarmatig építőanyaggal látta el a városépítőket.
A képen a Vay-Zichy kastély
Ma már kevésbé ismert vasúttörténeti tény, hogy egészen a 20. század 30-as évéig működő iparvágányú kisvasút kötötte össze Mohorát Puszta-Kisbérrel, vagy Kisbér-pusztával, ahol kőszénbányászat folyt.
A század nagy emberi áldozatot követelő világháborúi Mohorát is visszavetették a korábbi dinamikus fejlődésben. Az első világháború hőseinek nevét emlékmű őrzi, s kegyelettel emlékeznek a második világháború áldozataira is. 1946-ban a falu földosztó bizottsága Mikus András elnökletével 2446 holdföldterületet osztott szét 520 mohorai cseléd, nincstelen földmunkás, törpebirtokos között. 1949-től a Magyarnándori Államigazdaság mohorai üzemegysége, a Kossuth tsz, majd 1959 után a Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezet földterületein megint nagyüzemben művelték a falu 2500 holdnyi határát. A termelőszövetkezet viszonylagos gazdasági sikerei nyomán saját községi vízmű, vízrendszer épült, amely ma már a Vízügyi Igazgatóság felügyeletével működik. A kilencvenes évekre ezer alá csökkent a falu lélekszáma: 1994-ben 958, 1996-ban 977 lakosa volt a falunak, míg 2003-ban 980.
Nevezetességek: Mikszáth-fa (védett vadgesztenyefa), Mauks-kúria (ma gyógyszertár), Zichy-Vay-kastély (magántulajdon, nem látogatható), Tolnay Klári emlékkiállítás (a színművésznő Mohorán élt gyerekkorában), Láp.
Híres
mohoraiak: Glózik András (1936-2017) állatorvos, Kacskovics Lajos (1806-1891)
gazdasági és politikai író, politikus, ügyvéd, az MTA tagja, Mauks Ilona
(1855-1926) Mikszáth Kálmán felesége, Tolnay Klári (1914-1998) színésznő.
(Forrás: Balogh Tibor- 20 éves az Unicum FC Mohora 1997-2017)